Bevezető

Bevezető

Hiszel Istenben? A pokolban vagy a mennyben? A megváltásban vagy az örök kárhozatalban? Gondold végig a válaszodat, mert minden egyes szóval, ami elhagyja a szádat életed során, el kell majd számolnod. Nem mondhatod csak azt valamire, hogy nem hiszel a létezésében csak azért, mert a szüleid azt mondták, butaság.

Nem cáfolhatod meg, egészen addig, amíg nem tudsz felmutatni kézzel fogható bizonyítékot arravaló tekintetben, hogy bizony ez a dolog sohasem létezett a Földön – vagy a Földön túl. Nagyon sok konfliktust elkerülhetsz azzal, ha nem vágod rá egyből a válaszodat azokra a kérdésekre, amelyek a hitedet vizsgálják valamivel kapcsolatban. Mint mondtam, végig kell gondolnod, mit mondasz. Lehet, hogy éppen egy olyan ember kérdezi meg tőled, aki már talált bizonyítékot a saját álláspontjára, és az önérzetét sérted meg azáltal, hogy látatlanul és hitetlenül tagadod azokat a dolgokat, amelyeket egyszerűen nem tartasz világra valónak. Most, minden lehetséges. Szóval felteszem újra a kérdést: Hiszel abban, hogy valami csak úgy eltűnhet? Hogy valamiről a befolyásos emberek elhitethetik a köznéppel, hogy egyszerűen köddé vált? Egy világról, ami egykor óriási volt, és ragyogott, tovább és tovább, maga mögé utasítva minden égi gyönyörűséget és pompát? Nem? Pedig ez a helyzet. Hidd el, én tudom. Létezik ilyen. Amikor először meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek. De aztán rájöttem arra, amit az előbb próbáltam neked elmagyarázni. Hinned kell. Fogalmad sincs, mennyi minden múlik a hiten. Bevallom őszintén, sohasem voltam vallásos. Nem hittem semmiben, amit nem láttam, nem éreztem vagy nem tudtam megfogni. Talán olyan voltam, mint te. Egy kicsit hitetlen ezekkel a dolgokkal. Nem csak Istennel kapcsolatban kételkedtem, hanem a csodákkal is. Pedig, még mindig itt vannak köztünk, csak arra várnak, hogy valaki, aki elég bátor ahhoz, hogy a gazdag és konzervatív nemesek elé állva azt mondja: Én hiszek. Nem vehetitek el a boldog befejezést tőlük. Tőlük, akiknek szükségük van a segítségünkre most, hogy mindenüket elvesztették a Gonosz Nagyúr által. Ebben a történetben én vagyok az, aki végül feladta a kétségeit, és hinni kezdett. Nem volt egyszerű elviselni, hogy mindenki bolondnak néz, de azért a mennyei ajándékért, amit azért kaptam mert kiálltam a seranok jogaiért, minden egyes megvető pillantást mosolyogva tűrtem. Furcsa, de amikor őrültnek néztek, talán akkor voltam a legboldogabb az életemben, mert bár ők akkor még nem tudták, de én az életemet kaptam vissza. Jobban mondva, kaptam meg először és ettől úgy éreztem, mindenre képes vagyok.

A seranok újra tiszteletnek örvendhetnek – hála nekem. Nem vagyok nagyképű, csak büszke. Hiszen ez az én népem, az én hazám, amit megszabadítottam az örök kárhozataltól, amiben a történet elején még nem is hittem. A nevem Regina Howe, mellesleg.